Ééééééés elindult a Kisnyúl!
Eddig is voltak lépegetések, de ma délutánra rájött a dolog nyitjára, nem kell bátorítani, hanem egész nap ide-oda totyog a szobában (persze minidg valahonnan valahova).
Sokszor elesik még, és ha valami az útjában van, persze nem tudja kikerülni, úgyhogy mániákusan szedegetem össze a játékokat (ő meg ugyanilyen lelkesen borogatja ki őket a szünetekben).
Igazából épp csak egy hajszálnyival csinálja jobban, mint tegnap, de ez mégis megadta azt a kis valamit, hogy kijelenthessem, amit tegnap még nem: hogy jár(ogat)..
Láthatóan nagyon meg van magával elégedve, mi nemkevésbé..
Jelenleg munkábajáró, unokahiányban szenvedő egyén lettem... Azért nem is nagyon olvastalak közben, mert a netkocsma (Café???) időszámításba nem fértek bele az episztolák
A nyáron többször hiányzom majd, nemtommikor.
(Ákoska, mikor legutóbb láttam, három-négy lépést tudott magában - a kisujjamba (önállóan) kapaszkodva bármeddig eljött
Valahogy az idén minden nyárra romlott el - pedig alig negyven fok és szárazság az esős éávszak után...