Különösebb kommentár nélkül:
Ez a fiam legújabb reggeli outfitje..
A kép értelmezéséhez annyi segítséget nyújtanék, hogy Benedeknek, csakúgy, mint nekem, szögegyenes haja van, ha csak nem csuromvizes.
Meleg van, de nagyon.
Annyi eső azért volt, hogy a két hét aszály óta most először az erkély korlátjára száradni kirakott ágyneműhuzatot szarrá áztassa, valamint, hogy a fiatalemberben bekapcsoljon a feltételes reflex, mely szerint a víz csepegése különös harmóniát alkot a hörgéssel.
Délután - kis csúszással - megejtettük az egyéves PIC-es kontrollt.
Benedek igen kiválóan szerepelt, úgy is, mint az a gyerektípus, aki hála Istennek szépen fejlődik, hajlandó rendesen enni, és kisebb nyavajáktól eltekintve nem igazán jut róla az ember eszébe, hogy a start nem volt a legtökéletesebb.
Legközelebb már csak másfél éevesen kell majd mennünk, remélem, akkorra már csak körbeszaladja a vizsgálót és beköszön a nővéreknek.
Várakozás közben azért még kiderültek olyasmi dolgok, hogy az inkubátor, mint olyan a legszuperebb integrált gyermekszórakoztató eszköz.
Alig bírtam a kint tároltaktól elvonszolni Benedeket, hipnotizálta a sok gomb, tekerentyű, fiók, mutató és kijelző.
A jól letudott kötelesség után leugrottunk Gábor szüleivel a Rómaira, ahol Benedekkel szigorúan felesben megettünk másfél halat, egy adag krumplit, rengeteg savanyúságot és két palacsintát. Minden további kóstolgatás a szent kölcsönösség elvén működött, így nem beszámítandó.
Összességében minden tekintetben igen remek nap volt.
Benedek jól van, én végre jóllaktam, mi kellhet még?
