kibékültünk

Az a tuti taktikám, hogy:

egy: eltüntetem a képemről a világfájdalmas arkifejezést és lehiggadok,

kettő: leülök a gyermek mellé, és legalább ollllyan nagyon nem nézek rá, mint ahogy ő énrám,

három: mihelyt meglátom, hogy félszemmel rámkukkant, gyorsan odanézek, aztán azonnal el is kapom a fejem - célszerű mindjárt be is bújni mondjuk egy CD lemez mögé, így innentől már onnan lehet kikukucskálni a továbbiakban,

négy: próbálom nem szétröhögni magam, és halálos közönnyel megvárni, míg a kis pukkancs rámveti magát.

Ha már belémharap, az végülis jó jel.